Túrabeszámoló és kedvcsináló
2024. augusztus 23–30.
Közép-Adria, Kornati-régió
Pirovac > Zut > Veli Rat > Sali > Telascica nemzeti park > Tribunj > Pirovac
kb. 147 tengeri mérföld
Az útvonalunkat IDE kattintva megnézheted a Google térképen.
Létszám: 7 fő
Hajó: Bavaria 44 (2004)
Ezúttal is egy szuper családi csapat érkezett a fedélzetre.
A bepakolást követően szokás szerint átbeszéltük az alapokat: mit hol találnak a fedélzeten, mi hogyan működik, az alapvető biztonsági eszközök helye és használata. Mindenki felpróbálta és beállította a mentőmellényét.
Ezt követően egyeztettük, hogy kinek mi lesz a feladata az indulásoknál és kikötéseknél, majd ezeket gyakoroltuk is.
Ezek nélkül sosem indulunk el.
Az esti vacsoránál pedig a lehetőségeink ismertetését követően döntött a csapat a tervezett útvonalunkról.
Másnap, szombaton (aug.24.) délelőtt előkészültünk az induláshoz és célba vettük Zut szigetét.
Ez egy nem túl nagy, de annál hangulatosabb sziget. A kikötő mólóján és a bójáin kívül két étterem saját mólóin is ki lehet kötni. Nem kell fizetni az ott töltött éjszakáért, amennyiben náluk vacsorázunk.
Ezúttal az utóbbi megoldásra esett a választás, a Festa nevű étteremre. Szerencsére sikerült foglalni helyet az étterembe és a mólóra is. Van, hogy ez csak napokkal előre lehetséges.
Csendes időben haladtunk a célunk felé. Érkezés előtt a szomszédos öbölben lehorgonyoztunk egy jót fürdeni. Ezt követően mentünk tovább és kötöttünk ki a Festa étterem mólóján. Szép, igényes és hangulatos hely ez, kiváló konyhával és személyzettel, hangulatos stranddal és koktélbárral.
Összefutottunk egy korábban itt megismert magyar hajóval és családdal. Idén második alkalommal voltunk itt Zuton pont szomszédok. Kicsi a világ.
Szokás szerint egy kiváló vacsorát töltöttünk itt el. Megkóstoltuk a helyben, az étterem által készített olívaolajat is. Még mindig nagyon finom 🙂 Rendszeresen viszek haza is belőle.
Az estét néhány méterre a hajónktól, az étterem közvetlenül a vízparton lévő koktélbárjában zártuk, néhány Negroni koktéllal.
Vasárnap (aug.25.) reggel a Dugi sziget északi csücske felé vettük az irányt, a Veli Rat-hoz.
Itt található az Adria legmagasabb világítótornya, ami mellől csodás látvány a napnyugta.
Egész héten ezen a napon lenne alkalmas a szél vitorlázni. De sajnos egész nap szembe kell mennünk vele 🙁 Nekünk pedig haladni kell, ha időben ki szeretnénk érni a világítótoronyhoz napnyugtára.
Délután 4 óra előtt nem sokkal érkeztünk meg a Veli Rat Marinába, ahol szépen kikötöttünk. Némi strandolás és készülődés után elindultunk a toronyhoz. 3 km séta várt ránk. De megérte: ezúttal is gyönyörű látványban volt részünk. Majd pedig nagyon hangulatos volt, miközben felettünk adta a 20 másodpercenként kettő hosszút villanó jelzéseit a világítótorony, mi pedig a szomszédságában vacsoráztunk egy étterem teraszán. Finom volt minden is, a kiszolgálás itt is parádés.
A kikötő és a torony között kiépített út van, de közvilágítás nincs, így mindig vicces a vaksötétben visszasétálni. Egy idő után megszokja a szem, és egészen jól lehet látni a sötétben.
Hétfőn (aug.26.) délelőtt indultunk vissza déli irányba, Sali városába. Út közben a Rava sziget egy nagyon szép öblében bójára álltunk egy jó fürdőzésre.
Itt volt kis ijedtség: egyik társunk messzire elúszkált és szem elől tévesztettük. De szerencsére néhány perc keresés után rátaláltunk. Átúszott az öböl túlsó partjára és ott snorkelezett.
Innen már egyenesen Saliba mentünk, ahol a városparton kötöttünk ki. Más opció nincs is 🙂
Itt van egy nagy bolt, ahol feltöltöttük a készleteinket. A következő éjszakát bóján fogjuk tölteni a Telascica nemzeti parkban, ahol nem lesz lehetőségünk vásárolni.
Vacsorára szuper cevap készült a fedélzeten.
Kedden (aug.27.) nem kellett sietnünk az indulással. Salitól nincs messze a Telascica nemzeti park bejárata.
Ez a Kornati nemzeti parkon belül egy másik. Egy nagy, zárt és gyönyörű öböl.
Ahogy beértünk, rögtön ki is mentünk a kijáraton a nyugati oldalon a nyílt tenger felé. Itt megközelítettük a Sestrica szigeten található gyönyörű világítótornyot, majd a Telascica külső oldalán lévő magas és függőleges sziklafalak mentén hajóztunk és gyönyörködtünk a látványban. Egészen közel lehet menni a sziklafalakhoz, mert meredeken mélyül a tenger. Kivételes élmény.
Miután kinézelődtük magunkat, elindultunk vissza a Telascica nemzeti park belső része felé. Mentünk egy kört, majd a Mir-tó előtti bójamezőn álltunk meg. Délután fél háromkor már csak 1db szabad bója volt! Pedig időben érkeztünk. Rákötöttünk, de nekem nem tetszett. Nagyon közel voltunk egy katamaránhoz. Szerencsére épp elindult egy hajó egy másik bójáról. Az nekünk jobb volt, így gyorsan átálltunk rá.
Sok-sok fürdés, SUP-ozás, snorkelezés.. és némi sörözés után éppen készülődtünk a gumicsónakkal kimenni a partra, mikor megérkezett mellénk a fagyis-hajó 🙂 Egy kis fa csónak, egy generátorral és fagyasztóládával. Jégkrémeket lehetett tőle venni, persze a parti árak 2-3 szorosáért. De ezt nem lehetett kihagyni! 🙂 Hányszor lötyög az ember bóján a természet lágy ölén egy vitorláson, és jön oda hozzá a fagyis.. finomak voltak a jégkrémek.
Nem sokkal később jött a ’bolthajó’ is. Sok friss gyümölccsel és zöldséggel. A hűtőjében nem tudom mik lehettek. A készleteink fel voltak töltve, így nem akartunk vásárolni semmit.
Miután partra szálltunk a csónakkal (hogy ne kelljen kettőt fordulni, egyik társunk úszott), elindultunk a sziklák tetején található Mir-tóhoz. Ennek a különlegessége a nagyon magas sótartalma. Sokkal sósabb, mint a környező tenger, ráadásul sokkal magasabban is helyezkedik el. A legutóbbi jégkorszakot követő olvadás alkalmával telt meg tengervízzel, majd azóta a sziklákon keresztül feldiffundál a tenger vize, ez táplálja. Különleges élmény. A korábban a tengerről látott sziklafalak tetejéről pedig gyönyörű a kilátás. Tiszta időben látni lehet Olaszország partjainak körvonalát. Úgy tűnt, nagyon tetszett a csapatnak 🙂
Miután visszaértünk a hajóra, egy rendkívül finom vacsora készült a fedélzeten, majd nekikezdtünk a szokásos esti programunknak: egy igen komoly Activity csatának 🙂
Szerdán (aug.28.) délelőtt Tribunj hangulatos óvárosa felé vettük az irányt.
Ide sietnünk kellet.. még nem volt meg a marinero telefonszáma, akinél mint kiderült, tudok foglalni helyet az óváros partjára. Ezúttal is az óvároshoz mentünk. Itt vigyázni kell a kikötésnél.. ha nem szépen dobjuk ki a farköteleket, akkor a parton éppen étkező emberek tányérjában köthetnek ki.. ilyen közel van hozzánk az óváros 🙂
Mivel még nem volt elérhetőségem a marinerohoz (pedig sokszor voltam már itt), a normális, de itt kellemetlen Észak-Nyugati szélben (telibe oldalról fúj) kicsit macerás lett a kikötés, de végül szépen megoldottuk.
Pici, de nagyon cuki ez az óváros. Én nagyon szeretem, és eddig minden csapatnak is nagyon tetszett, akikkel ide keveredtünk.
Az óváros felett van egy szép kis templom, ahonnan gyönyörű a naplemente. Ezt ezúttal sem hagytuk ki, és nem is csalódtunk!
Visszatérve a hajóra, ismét előkerültek a társasjátékok.. volt mikor még a parti bar-okból is kaptunk szurkolókat 🙂
Csütörtökön (aug.29.) már kicsit kezdtünk elszomorodni.. indulnunk kell vissza a bázisra. Sajnos a túránk végéhez közelítünk.
Felkészültünk az indulásra, majd rendben elstartoltunk.
Kb. 2 óra hajózás után megálltunk tankolni Murter szigetén a szokott helyen.
Én mindig az úszó mólón tankolok. Ott kevesen vannak, általában nem kell sorban állni. Nem csoda, hiszen egy szűk sarokba kell beállni. A kb. 30 méterre lévő másik kútról mindig aggódó szemekkel figyelik a manővert. De ezúttal is minden rendben volt. Volt, hogy nem.. amikor a manőver közben szétesett a gázkar.. de ez egy másik sztori és másik túra 🙂
Megtankoltunk, majd egy közeli öbölbe mentünk horgonyozni és fürdeni egy jót, mielőtt visszatérünk a bázisra.
Nem siettünk. Én a fedélzeten aludtam, mikor arra riadtam fel, hogy elég komoly erővel megdörrent az ég.
Kelet-, Észak-Kelet irányból a hegyek felett csúnya, fekete felhők gyülekeztek. Ez errefelé nem jó jel. Pláne, hogy a meteo-előrejelzések sem mutattak ilyesmit. Durva dolgok kerekedhetnek itt ebből, mi pedig egy olyan öbölben horgonyoztunk, ami ilyen irányú viharoktól egyáltalán nem védett. Így gyorsan összekaptuk magunkat, és visszamentünk a 15 percnyire lévő bázisra. Végül csak egy enyhe eső és nem túl erős szél lett az eredmény. De lehetett volna rosszabb is. Utólag mindig könnyű okosnak lenni.
Kiváló pizzákat és hamburgereket vacsoráztunk a város egyik télen-nyáron működő helyén. Mindent IS fatüzelésű kemencében készítenek. Nem csalódtunk ezúttal sem.
Persze, hogy az utolsó közös esténken is előkerültek a társasok 🙂
Sajnos elérkezett a túránk vége. Reggel mind megyünk haza.
Remélem lesz még ismétlés, folytatás.. sok szép helyet tudunk még együtt megnézni az Adrián 🙂
A további beszámolókat itt találod:
Szerintem Neked is tetszene.
Hajózzunk együtt | SailTogether
"have a wonderful holiday with me"
